|
Gondolkoztam
Dávid 2006.06.12. 01:44
Tudom, kicsit nagyképű a cím, de nem jutott jobb eszembe.. az ötleteket várom a szerkesztőségbe!;) Ja, és rím sincs benne..:P
Gondolkoztam
Felmegyünk majd a várba. Először is ott voltunk. Addig sosem láttam ellenőrt, aznap kettőt is láttam. Furcsa nap volt, már ébredéskor éreztem. Mintha még a nap is fényesebb lett volna, és amikor megcsillant a haján, tudtam, Ő az. És én boldog voltam, hisz tudtam, olyan, mint én. Nem szerették, leköpték mindenütt.
Ha hosszú volt a haja, azért, ha rövid, persze azért, és egy idő után ő is megunta. Először nem tudta, mit tegyen, de végül elindult. Írt egy rövid levelet az otthoniaknak, persze nem biztos, hogy abból megértették. Hisz sokszor én sem vagyok tisztában a gondolataim értelmével, úgyhogy nem róható ez fel holmi hipertökéletes szuperfelnőtteknek, vagy holmi álszent, seggnyaló testvéreknek.
Szóval hogy mik is vagyunk mi ketten? Hát az Értelmező Kéziszótárban talán a számkivetett címszónál kéne keresni minket, de az nem egészen fedné a valóságot, sőt, tuti megvádolnának azzal, hogy sajnáltatom magam. Lehet, hogy így van.
A doki azt mondta, fogszabályzó kéne. Hogy kinek, azt persze nem. Mert végtére mi is egy ilyen vizsgálat? Egy kudarc, egy élet legnagyobb kudarca. Mert azért nézzük meg, mekkora a különbség. Az első szóból kiderül, sőt már ránézésre is. Könyörgöm! Rózsaszín cipő?! Most komolyan, lehet tiszta lelkiismerettel normális jelenségnek nevezni a rózsaszínt a sonkán kívül bárhol is? Én nem jelenteném ki, az tuti. Ha valaki kijelentené, előbb húzzon a fejére egy fél elefántot, és kukorékoljon, hogy felismerjem messziről, és időben fényesre suvickoljam a bakancsom.
Valamiért mostanában másra sem tudok gondolni. Na jó, tudok, csak izé. Kéne, na. De ha úgy vonz, hogy kibelezve lássam mindet, és évekig haldokolni, és hallani akarom, ahogy kiomló beleiket markolászva sikoltozva könyörögnek kegyelemért, felróható ez nekem? Rója csak fel valaki, de előbb cseréljünk helyet!
Kíváncsi lennék, más mivé lenne egy ilyen átkozott év alatt. Lehet, hogy őrült vagyok. De mi az, hogy őrült? EGYÁLTALÁN, MI AZ, HOGY NORMÁLIS?? Az a normális, ha tizenhat évesen egy lepukkant, unintelligens, éretlen hülyegyerekekkel teli közoktatási intézménybe járok reggelente, rózsaszín cipőben, és kékeslila miniszoknyában? EZ?? Most már aztán mondja meg valaki, mert ez így szar.
Ha világhírű leszek, egyszer eljövök ide, és beköpök az ajtón. Utána mindenkinek bebizonyítom ebben az épületben, hogy semmi értelme az életének. Szar lehet ám, ha ez kiderül. Néha nekem sincs, olyankor keresek. Gyorsan beleszerelmesedek valakibe, vagy ilyesmi. Biztos, hogy többre hivatott. Még radiátor sem lennék itt. Önszántamból. Pedig ahhoz nem is kell gondolkodni. Ha radiátor lennék, tudnék egyáltalán gondolkodni?
Csak engem zavar, ha valaki beszélni sem tud? GONDOLKODNI??
Felnyitni valakinek a szemét? Hát nem is tudom..
Kezdetben az lenne a házi feladat, hogy naponta egyszer gondolkodjanak. Jó, beismerem, szívtelen vagyok, de szorít a határidő, a felnőttek már gondolkodnak. Jó esetben. Mindegy, szóval általában, na. Más kérdés, ha rajtam múlna, egyből sem lenne felnőtt.. na jó, talán adnék egy kicsike esélyt elszaladni, lássák, kivel van dolguk.
Ha a terra a föld, és a medium a közép.. és ÍGY SEM!! EGY KITŰNŐ TANULÓ!! Na jó, harmadikra csakcsak. Ja, hogy ezért kitűnő..
És mi az az Ektomorf? Ott a papír, csessze meg!
Csatt! És mindenki hátrafordul. Tényleg olyan meglepő lenne, ha idehánynék az asztalomra? És akkor EZEK LEHÜLYÉZNEK ENGEM?!?!
ÉS AKKOR MÉG ÉLNEK?!?!
ÉS EZÉRT NEM HIBÁS SENKI?!?!
Ha a Sors meg van írva, az enyémet miért valami diszlexiás írta?? Ha meg direkt lett ilyen, az még jobb.
Rohadt egy érzés LÁTNI. Most akkor az a „nemnormális”, ha valaki normális?
Az a normális, aki elviseli ezt szó nélkül? Most nyugodt vagyok. Minden sejtem átjárja a Manowar szelleme, ez megnyugtat. Jó érzés, hogy valamire –és valakikre- mindig számíthatok magam körül. Itt vagyok, és többé nem tud érdekelni. Ha elmegyek, boldog leszek, addig pedig megpróbálok megsüketülni. Igyekszem majd süketté válni minden itt elhangzó, e helyre jellemző szóra. Ha nem sikerül, Isten –vagy akárki- irgalmazzon ezeknek itt, én nem kezeskedem értük. Különben is, Kucsum világlátott ork lett, és azt hiszem, vele én is egyre bölcsebb vagyok. Amikor én vagyok Kucsum, nem sok nálam boldogabb „ember” van.
Visszajöttem, kedd van.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
