Nos, mint az a bevezetőből, és a címből is kiderül, ez egy majdani, eddig álom szintjén mozgó verseskötetem elképzelt bevezetője, emlékezvén a Szabó Ervin Gimnáziumban eltöltött évemre.. íme:

Vázolom a szituációt. Adott egy furcsa hajkoronával, nem kis unalommal, nagy adag lázadni vágyással, meg nemtommivel rendelkező fiú. Ja, meg bevallom, sokan mondják, jó adag intelligencia is szorult belé. Namármost, eddig semmi  érdekes a sztoriban. Lehet, másnak később sem lesz, mindegy. Szóval, a bonyodalom:

Egy nap ez fiú, arra ébred (rá), hogy kurvára nem jól vannak a dolgok. Egy unintelligens, idióta birkákkal teli közoktatási intézménybe kell minden reggel bemennie, ahol az a legszokványosabb dolog, ha az egyik birka belenéz a szendvicsébe, beleolvas a könyvébe, belehallgat a zenéjébe, vagy akár szó nélkül a bejárati ajtóig kíséri. Így belegondolva, ez inkább expozíció, sebaj.

Szóval: tegyük fel, hogy ez a fiú az egyik hihetetlenül izgalmas órán –tegyük fel, osztályfőnöki órán- amikor nyolcszázhetvenhatodszorra megkérdezik, meddig növeszti, mit olvas, eszik, hallgat, csinál, megunja a dolgot.

 Mivel kicsit instabil az idegei állapota, pofánrúgja a kérdezőt. Ekkor már késő, mert csak ezeknek a sügéreknek a vöröslő vérét, és kiomló beleit látja maga előtt. Szóval a kérdező –mivel jobb dolga nincs- hátraesik, sőt, ingyen és bérmentve kap egy kis agyrázkódást, majd mindezen dolgok után nekilát a nyomorult életéért könyörögni. Teszi mindezt azért, mert a furcsa hajú aranyos fiú apró változásokon megy keresztül pár másodperc leforgása alatt: eredményeképp égnek álló hajjal, szemében lobogó tűzzel, és tébolyult kacajjal az ajkán magasodik a birka fölé, és marhára nem hatja meg a siránkozás. Ekkor képregényszerű gondolatbuborék jelenik meg a fiú feje fölött, „furcsa” szöveggel: „Most kitépem az agyát!!”

Nem is várakoztatja meg a közönséget, benyúl a száján (kamera közelít), és elképedve felüvölt: „NINCS OTT SEMMI!!” Éktelen haragra gerjedve tépi ki tőből a birka mindkét karját, és pofozni kezdi velük a tulajdonost. Az sírva könyörög az életéért, de a fiú nem kegyelmez: ELÉRAK EGY KÖNYVET!! ÉS ELKEZDI OLVASNI!! A birka kétségbeesetten sikoltozva könyörög azért, hogy ne kelljen értelmesnek lennie. A gyengébbek kedvéért elmondom, hogy ez egy heveny „NEM AKAROK ÉRTELMES LENNI!!”-felkiáltásban válik audio-élménnyé, de ekkor egy elgondolkodtató részhez ér a fiú, a birkában valahol mélyen egy önálló gondolat kezdi szárnyait bontogatni, de ekkor a birka agycsökevénye nem bírja tovább a terhelést, egy léggömbhöz hasonlóan kidurran, és az ismert hanghatások kíséretében távozik a fejéből.