|
El
Dvid 2006.06.12. 01:37
Amolyan elvgyds, mesls, lmodozs..
El
Vonalzk, krzk, szgek, vonalak!
Jaj anym, mennyi-mennyi salak!
Emszt engem mr j rgen az unalom,
ilyenkor ledlk, s szatyrom a paplanom.
Olyankor szunnyadok, s elreplk messze-messze,
tvoli csokifldekre, nagy kakatengerekre.
Kakatengereken csokivitorlm szeli
az aranysrga mz-tajtkokat,
s boldog vagyok.
Vattacukor-pipm fstje
alakot rajzol, mi szinte llegzik,
bizony m, ez a kp ltezik!
Ha nem hiszed,
ama stemnyemberhez intzd krdsed.
Mazsolaszjt nagyra ttva kacag:
”A Te Vilgod? Ugyan! cska vacak!”
S te elgondolkozol, s dntesz.
s lm, ezentl minden mskpp lesz.
Egytt lnk a hajn, s vidm az letnk,
magyarznunk sem kell immr, mit, s mirt tesznk.
Mikor, s mit, s azt s akkor, csakis akkor,
ha kedvnk szottyan. Mert szabadok lesznk,
mint azok a kekszgalambok, mik fent replnek ottan.
gy lnk majd, mint gerlk a rten,
hisz msra sem vrtunk rgen.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
