s te egész Világ, minek néha része SE akarok lenni!

Hogy elégszer nem köptem rátok
nem láttattam elég hibátok,
Megváltásra –hiszem- hiába vártok,
de most egy pillanatra fogjátok be szátok,
tudom, nehéz lesz: csak én szólok hozzátok.
Hisz különben is be nem áll pofátok,
ha másban nem is, ebben számíthatok rátok.

És ím, szólok: bocsássatok meg árva lelkemnek,
hogy eleget nem hibáztam,
titeket meg nem tépáztam elégszer,
de a számban maradt még nyál,
ne aggódjatok, az még rátok vár!
Persze lehet, hogy az sem lesz tiétek,
hisz embernek embert ölni –mondják- vétek.

Ezért változást most sem eszközölök,
börtönömben még egy darabig tökölök.
De ha egyszer kijutok innen, meneküljetek,
mert ha pokolra jutok is, én mondom: VELETEK!!